"Ti, kiket az élet terhel,
Aggasztanak a bajok,
Kebletekből este, reggel
Szállnak nehéz sóhajok,
Sorsotok bár mostoha,
Isten nem hagy el soha,
Jöjjetek, ti megfáradtak,
Találjatok nyugodalmat!"
Református Énekeskönyv - 427
Isten Nyugtasson Apu
Gyurkó István
28.05.1950 - 08.05.2008
2009-2010 season...
SepsiBC 2008-2009 season ©bgyurko
"Be vagyok zárva,
A saját lelkemből nem találom a kiutat
Nem érdekel már semmi,
hogy ki szórakoztat
vagy ki, hogy untat
Nem számít itt a bűn
Az angyalok majd vigyáznak ránk
Amikor valami elmúlik
Vagy amikor csak egyszerűen álmodunk "
“Kétféle beszélgetés van.
Az egyik, amikor mondom a magamét. Amikor önmagamat akarom érvényesíteni. Szavakkal hatalmat lehet szerezni, olyan világot, amely csakis rólam szól, amelyben én vagyok a fontos: amit én gondolok, én érzek, én élek, én fájok – színjátékot, melyben én vagyok a főszereplő.
Aki a magáét mondja: egyedül van. Olyan világban él, ahol senkinek sincs köze hozzá.
Ennél pontosabban nem lehet elmondani azt a helyzetet, amelyben élünk, s amit úgy is nevezhetünk: a szeretetlenség világa. Aki csak mondja a magáét, annak nincs szüksége barátra, testvérre, feleségre. Csak közönség kell neki.
A másik fajta beszélgetés az, amikor valaki társat keres. Ez nagyon ritka.”
“Egyre inkább az az érzésem, hogy az életünk egyetlen mondat, csak nem tudjuk kimondani, hogy mi az… A nagy találkozások, a lélekközeli pillanatok mindig azok voltak, amikor valakit megszerettem. Az igazi csoda a barátság, a valódi, emberközeli kapcsolat, amikor egyszer csak repül velünk az idő, és az az érzésünk, hogy mi már valahol találkoztunk. Néha egy pillanat többet ér, mint egy egész esztendő.”
Müller Péter
